ricsi
//
fõvárosi lol
szntva: 2009 October 27
ez a pesti ember úgylátszik konstans itt a cudaron.
tegnap nagyban sütömfõzöm a wokzöldségeket, berepül egy kis éjjelilepke a konyhába. nagy nehezen elfogom egy mûanyag dobozzal, kiteszem az ablakon. mire visszahúztam a kezem, már benn is volt újra. közben kevertem vadul az ételt, elfogtam megint. ha a teraszajtón teszem ki, akkor 3 ajtót kell kikulcsoznom és zsilipelnem magam: úgy döntöttem, kieresztem a lépcsõházba. kinyitottam a kisablakot az ajtón, és huss ki a lepke. pár másodperc múlva csöngetnek. szembenlévõ bácsi az, morcosan néz:
“nálunk nem szokás a szemetet kidobni a folyósóra”
nézek bután, sz e m e t e t? igen, õ látta, hogy kidobtam a szemetet. mondom ja hogy ha, az egy kis lepke volt. nem, az nem lepke volt, tuti szemét. nagy nehezen csak meggyõztem (mondjuk tökre nem volt egy halom rohadó cucc az ajtó elõtt, szóval nemtudom mit dobhattam volna még ki)…
de akkor is, betámad a szomszéd? nagyon duuuurva
ricsi
//
paraszt humanic
szntva: 2009 October 21
frankón. nem akarom állandóan fikázni budapestet… de kénytelen vagyok. mert mindig valahogy belefutok egy igazi parasztba, akire nem tudok mást mondani, mint hogy “pesti”.
és itt nem a buszsávból elém bevágó köcsögre gondolok, aki miután ledudálom, kiugrik a kocsiból és jön nindzsázni…. nem, õt leszarom nagy ívben – csak a forgalmat blokkolja.
de amikor segítségre lenne szüksége az embernek, és a büdös ribanc a humanicos kedves hölgy pont szarik az elvárható viselkedési normákra….
kifejtem:
kinéztem egy cipõt, akcijóssan. de sajnos nem figyeltem meg, hogy van-e belõle 42-es méret. ma eldöntöttem, hogy megvenném, na de minek szopjak be fél-egy órát a dugóban a váci utcai humanicba, ha pont nem lesz belõle. gondoltam (naívan), hogy jól megkérdezem õket telefonon.
23. csengésre felveszi egy nõ (gondolom kurva elfoglalt lehetett).
-kezicsókolom, jóestét, nagy segítséget szeretnék kérni, kinéztem egy adidasz cipõt, de nemtudom van-e méret, tessékmármegnézni nekem
-megvan a kódszáma? (sajnos kaffogó, paraszt stílust nemtudok itt érzékeltetni, de hidd el akkora tahó volt)
-óó. persze, az adidasz oldaláról kinéztem.
-az nem jó, a humanicos kódszámot mondjam!
-hát mondom ha azt tudnám, akkor a méret nem lenne gond.
-sajnos nem tudok segíteni. be kellene fáradni a boltba
-befáradnék, de 1 óra kocsival, tessék már megnézni.
-de kód kell, anélkul a KOMPÚTER nem tudja
-de netessékgharagudni, 3 darab van belõle, csak rá kell nézni a dobozokra.
-MI AZ HOGY 3, TALÁN 23! (így, üvöltve)
-az, hogy leértékelt, és egy kupacban van az összes doboz belõle… (nem értem, hogy bírtam még mindig normálisan beszélni)
-aha…-hosszú gondokodás- férficipõ?
-igen (éreztem, hogy nyertem, most kénytelen lesz megnézni)
-nemtudok segíteni, mert az emeleten vagyok, a férfi cipõk meg a földszinten!!
-akkor legyenszíves lekapcsolni.
-NEM LEHET. tessék bejönni. viszonthallásra.
paff. lenullázott a nõ. kibaszott a világgal is. micsoda hülye emberek vannak, akik szeretnének cipõt venni. oda kéne sétálni a polchoz (pontosan megmondtam volna neki, hol van és melyik cipõ). de minek? alkalmazott, ugyanannyit kap ha kedves meg ha tajparaszt akkor is. mondjuk ha rajtam múlna, max egy oltári sallert kapna.
ja hogy mi a vége? felszívtam magam, beültem a kocsiba, elmentem (20perc dugóval megúsztam negyed8kor). volt 42-es. felpróbáltam, örültem, megvettem.
