ricsi
//
a jó öreg vindóz
sz�ntva: 2010 January 26
sikeres ember nem lehetek már. éppen installálom a windows live mail nevû csodaprogramot. félreértés ne essék, nem használni kívánom, egyszerûen édeszüleim mailbeállításait kell teszteljem egy asztali eszközzel.
mi sem egyszerûbb, live installer, és fél perc múlva fenn is van a program. azaz lenne, ha nem megint microsoftos megoldást választana. zavarja pár program a telepítõ futtatását, javasolja zárjam be õket. mindet. egytõl egyik.
leshotoltam, mégis milyen programokkal nincs kiegyezve.
nem lett volna egyszerûbb, ha azt mondja, hogy zárjam be a windows-t, mert az zavarja a telepítést?
ricsi
//
चलो सिनेमा जाना
sz�ntva: 2010 January 19
aki érti a post címét, az most vérig lesz sértve. leszarom, nem kérek bocsánatot. aki nem érti, annak magyarul: gyerünk a moziba be! mindez hindiül. azért hindiül, mert ilyen kellemesen csengõ nyelvet beszélnek az indiaiak. nekünk csengett. így:
frauval elhaladtunk a sherlock holmes címû filmmûvészeti remekre a mompark feliratoz elõadására. a terem tele, utolsó sor, középen ülünk. helyetfoglalunk, tennénk le a fogyókúrás cukros italunkat az italtartóba. lehetetlen, az én oldalalom egy 120 kilós kreol bõrû indiai asszonyság blokkolja testével és ruhadarabjaival a tartót, eszter oldalán egy magyar harcos ránézésre programozó. sebaj, a földön is jó helye van. késõbb kiderült, ez egy jó döntés volt, mert kifogtuk a kifogyott-a-gépbõl-a-szörp-de-leszarjuk pillanatot. tömören kicsit narancsos szódát kaptunk, sokpénzért.
na de a film! az volt maga a móka és kacagás. mármint abban az 5 percben, amíg nem a programozón döbbentünk, hogy hogyan képes 120decibellel enni a nacsószt. olyan hangorgiát rendezett, hogy a szuper térhatású filmremek sehol sem volt hozzá. szerencsénkre hamarosan elfogyott a csipsz, és élvezhettük tovább a filmet…
addig a fél percig, amíg a jobboldalamról félreértetlen hangokat hallok (andriska és oxi: nem, nem baszás volt). kérem szépen az indiai csávó (közvetlen egyel a betonpillangó mellett) kicsit lepihent aludni, és 140 decibellel (ezzel megnyerve az aznapi ki-hangosabb-és-tahóbb verseny a programozófejûvel) HORKOLT. basszameg mondom ezt nem lehet überelni.
hát lehetett. amikor egy-egy hangosabb jelenetnél felébred, kedves felesége csupa jóindulattól vezérelve elmesélte neki, hogy mi történt. HINDIÜL! jókat kacagtak és kommentálták az eseményeket, majd nézték egy icipicit, amíg apa újra be nem aludt. aztán indult minden elõrõl.
megszoktuk, elviseltük, leszartuk. asszed innentõl kezdve minden fasza? lónakafaszát:
a film fele után két korkantás között eszter szagokat észlel. “te vagy ilyen olajszagú?” kérdéssel a pulcsimra veti magát, mondván a kajáldában ebédkor beszívta. de nem, a ruházatom kellemesen illatos. nyomozunk tovább a szag forrását tekintve, amikor is sanda gyanúnk lesz. lehet hogy az indiai népség által keltett zörgésnek köze van a szaghoz? óvatosan jobbra nézek, nem vagyok én bunkón bámuló. hát basszameg kiderült, hogy az elõttünk levõ sorban ült vagy 4-5 poronty apa-anya áldásos népszaporulati munkásságából. és ezek a 14-20 közötti gyermekek éheztek a buta film alatt. anya résen van, mint egy igazi háziasszony, és perc alatt elõvarázsolt fejenként egy mekdónelzes hamburit és sült krumplit a zacsiból, és szépen halkan szétosztotta.
kedvesen ügyesen befalták, és már élvezhettük is a végefõcímet. mert ügyesen elszórakoztattak addig, amíg vége nem lett.