ricsi
//
Beálltam a sorba
szntva: 2011 April 28
Én biza nemrégiben vettem egy ájfónt. Imádtam szerettem W800-as SonyEricssonomat, azonban tavaly nyáron protektorként viselkedett egy esés után, és nagyon csúnya lett drágám. Tökéletesen mûködött, de éreztem lassan eljött az idõ, hogy okotelefonos májer legyek én is.
Androidot nem akartam, a faszom se kíváncsi az összes gmailes kontaktjára a telefonkönyvben. Iphone-t se akartam, mert minden második embernek az van. Vártam vártam, és megtörtént a csoda: a microsoft egy igazán újszerû oprendszert mutatott be a windows mobile 7 személyében. Persze itt sem volt semmi tökéletes, az elsõ körben samsung és LG modellek voltak kaphatóak. Számomra a samsung maradjon csak a monitorgyártásnál, vártam áhitattal hogy egy rendes cég (=SonyEricsson) is gyártson winmobilt. Erre az SE bejelentette hogy õk csakazértis android, a nokia meg hogy õk csakazértis win. Aki ismer tudja, hogy elõbb leszek precíziós tûpárnakészítõ mintsem hogy nokiát vegyek, tudja hova lyukadtam ki: maradt a szifon.
Ementem, megvettem hurrá. Sokan kérdezik azóta, jó-e, szeretem-e, meg vagyok-e elégedve-e. e. Hát nem basszameg. Elismerem, õrületesen revolutionary a product, ez már a jövõ meg minden, de látszik hogy seggpicsabuta amerikaiaknak tervezték. Alapfunkciók hiányoznak belõle, amiket 2011-ben természetesnek vennék.
Az egy dolog, hogy csöpi soha többet nem jelentkezik, mert nem lehet sms hangot változtatni benne. Az egy dolog hogy ha volt egy nem fogadott hívásod akkor a telefon ikonra kattintva nem mutatja azonnal hanem oda kell scrollozni. És sorolhatnám ezeket az apróságokat még…
Napi szinten felbassza az agyamat 🙂 Persze, imádom hogy a zsebemben van egy fényképezõ, folyamatos netkapcsolat, navigáció minden szar. Csak had telefonáljak már vele. Amikor hívnak lehessen elhúzni a válasz csúszkát. Amikor hívok valakit ne tûnjön el minden a képernyõrõl. Jah, és ha valahogy összejön a hanghívás, ne kelljen steril hangszigetelt szobában lennem hogy halljam mit mond a másik.
Na köszi puszi kirinyáltam magam. Legközelebb fikázom megint, az az itteni módi. Bravo-s poszt, na na?
ricsi
//
FUCK COPS
szntva: 2011 April 18
Megint vulgáris vagyok. A zsernyákok nem csak a kéket basszák fel, hanem engem is.
Szombaton elmentünk zingerrel Andriskával meg a langyos Péterrel veretni a nagyvárosba. Már hazafele indultunk volna, amikor is Andriska megkívánta a speciális só megvásárlását. Nosza lepattantunk a verdákról, kilakatoltuk õket, és megvettük a sõt. Kifele egy nõ nézegette mustrálgatta a vasakat, természetesen neki is feltettük a kérdést, melyik a legszebb ( és természetesen neki is a pözsõ jött be) – közben én kilakatoltam a bicajt, a kulcs vajpuhán fordult el a zárban. Kicsit meglepett, hogy a vajpuha nyitástól a lakat nem kifejezetten került kinyitott állapotba. Mondom lol, visszadugom a kulcsot. Azaz visszadugtam volna, de realizáltam hogy bizony csak a nyele van a kezemben, a toll bent csintalankodik a zárban. Vidékiesen mondva beletört a gecije.
Víz levert minket, de szerencsére Andróska megszegte a bicajos szabályt: “két cangát SOHA ne lakatolj egymáshoz” . Mert ugye ha nem egymáshoz, hanem az oszlophoz vereti õket, akkor ma is ott fûrészelünk egy 200ft-os vasfûrésszel. Így csak a stricimobil és a csodabringa forrott egybe.
Móka a köbön, hogy mindeközben a Kossuth téren tûzoltó tüntetés zajlott. Nosza, nem voltunk restek elsétálni oda, kérni egy erõvágót kölcsönbe. Kedves aranyosak voltak a kollégák, de a párt vezetõség nem engedte nekik kihozni a szép nagy piros autójukat. Ajánlották az **** tûzoltóságot, ami azért nem volt közel.
Közben a helyszínt biztosító 120ezer rohamosztagos és készenlétis és egyéb rendõr egyikétõl valamelyik agyatlan megkérdezte, hogy “nem lehetne hogy lelõjék a lakatot, mint a filmekben?” Röhögtek, masszimálisan segítettek volna, de pont csak gatling volt náluk.
Megindultunk hátunkon a bringákkal, de 5-10 méter után realizáltuk, hogy ez ANNYIRA nem vicces. Kis gondolkodás után hívtunk egy taxit (Andriska javaslata miszerint a jobbiktaxit hívjuk leszavazásra került), ahova ketten be is pattantunk, míg péterem verette a nagyvárosban.
Megérkeztünk a bázisra, ahol a kedves urak azonnal biztosítottak segítõkészségükrõl. Persze csak azután, hogy igazoltunk kerékpárjaink tulajdonjogát. Tiszta véletlenül nem volt nálam a devecseri cigány használtekereskedõnél kapott számla, Andriskánál sem a kopasztól kapott. Mondom WTF! Agyalunk agyalunk, mire istenien kiötlöttem, hogy hívjuk oda a kékeket, felügyeljék az akciót. Hívtam õket nagy erõkkel, persze nem vették fel közben akár meg is dughatott volna egy szkinehad csoport -de szerencsére andrás kiszúrt az út tuloldalán egy intézkedõ járõrt. Átrohantam nagy boldogan “tessékmánsegíteni e”.
Nézz rám nagy szemekkel -“hát nincs nekem arra idõm”. Újfent WTF funkcióba kapcsoltam, mondom 30métert kell sétálnod, nehogymánemá. Elgondolkodott, és láttam a feje fölött az égõt felvillanni. “ha akarnék se mehetnék, mert ez az oldal *.kerület, a másik oldala az útnak már *. kerölet. De egyébként sem akarok, SOK DOLGOM VAN”
-jó rendeben legyen -mondja mesehõsünk – ha kihívom a kollegákat az adófizetõk pénzébõl kiautózva (nehogy elfáradjon a szegény járõr a nagy igazoltatás alatt a 30m sétától), akkor az fasza?
“persze, ha kivárja azt a 3-4 órát mire kijönnek”
na itt küldtem el gondolatilag a kurva anyjába, visszakullogtam vert seregként. A fiatalok reménykedve emelték szemüket sírásra görbülõ arcomra fasszopó köcsög rendõrök, nem csoda hogy itt tart ez az ország kijelentésemre már tudták, hogy nem jártam sikerrel. Látták ezt a tûzoltók is, akiknek felajánlottuk mindhármunk személyiének teljes lefénymásolását, és a jogászpéter által írt felelõsségvállalási nyilatkozat aláírását. Gondolom itt vagy 1. látták scak nem vagyunk rablógecik 2. már kurvára untak minket, ezért beinvitáltak az örsre, ahol a fiatalok azonnal rápörögtek a lecsúszórúdra (andriska lecsúszás, péter erotikus tánc tervével). Elõkapták az elektromos fûrészt, ami pont baszta átvágni a cuccot. Látták, nem szarozunk a biztonsággal, elõ is kapták a balesetes autók szétvágásakor használt atommeghajtású erõvágójukat, amivel pillanat alatt elroppantották az acélt.
Itt vége az izgalmas történetnek, ez volt a csattanó. Mivel nem volt túl hivatalos az eljárás, és ráadásul nagyon jó fejek is voltak a skacok, a történetben minden a képzelet szüleménye, azok valós helyszínekkel vagy személyekkel való hasonlósága ilyen értelmetlen mondatokat szül.
ricsi
//
ez a cudarblog!
szntva: 2011 April 14
visszaraktam a régi témát, mert az eddig _nem inspirált_ blogolásra. ez meg elbaszódott, meg kell szerelnem. nehéz a blooger élet – üdvözlök mindekit, aki kitartóan bennhagyta az RSS-ben a szarunkat. andriska _nem_ akar blogolni, mert õ már a fészen éli az életét.
én akarok. az akarat kevés, hamarosan az elsõ igazi oldszkuler fika post következik.
visszatértem.
ricsi
//
ez már a jövõ
szntva: 2011 April 13
blogolni fogok. hamarosan. ki kell találnom, hogy mit. meg hogy kinek. a mikor már részeltkérdés.
