ricsi

//

Megint születésnapja van a gyereknek

sz�ntva: 2011 July 23

nesze andriska

ricsi

//

Blitzkrieg!

sz�ntva: 2011 July 18

A hétvégén a faluszéli kempingben motorostalálkozó volt, ami ráadásul a világ egyik legkeményebb klubjának rendezvénye volt. Mindezzel párhuzamosan pár haver legénybúcsút tartott, ezzel térben és idõben is egy pontra helyezve a sztorikat.

Történt, hogy a legénybúcsús figurák elmentek egy kis romantikus bebaszós hajókázásra, majd pedig hajnali 1-re szerény szállodánkba várták a ribancokat meglepetéshölgyeket. Megbeszéltük, hogy 1-kor tali, biztosítjuk nekik a helyszínt és a kiszolgálást. Érkezünk a szállodához, ahol látjuk, hogy a skacok kint állnak az utcán. Bazsi barátom erõsen fogja a fejét, és szemöldöktõl lábujjig csurom vér mindene. Kérdezzük “wtf’, mondják a szállodában lakó 30 barátságos német motoros kicsit agyonverte õket. Még a mondatot sem bírják befejezni, amikor Andriska elrohan mellettem, üvöltve: “FUTÁÁÁÁS”. Nézek elõre, hát rohan felénk 30db hegyomlás. Nem is kellett több, rohantunk, mint Carl Lewis.

Szerencsénkre nem volt kedvük futni, a lellei fõtéren kipihentük magunkat. A srácok hívták rögtön a kékeket, amit én próbáltam megakadályozni. Hamarosan meg is érkezett 3 kisegér méretû, de annál bátrabb fellépéssel rendelkezõ kolléga Kiugrottak a kocsiból, bõrkesztyûben, tonfával. Mondom ne olyan gyorsan! “te csak ne aggódj, lerendezzük õket perc alatt” hát jó, de mondom eléggé nagyok a haverok. “semmi gond, van nélunk 2×14 lõszer, megállítjuk mindet. Meg múlthéten balhéztak a cingányok, odamentem egyedül, úgy rebbentek szét…” Mondom menjél soksikert halott vagy. Mondanom se kell (de kell, hisz én vagyok a mesélõ) az arc 15 másodperccel azután, hogy meglátta a brigádot, már a kocsi mögött reszketett, és hívta az erõsítést.

A spanok ahogy meglátták a rendõröket, kedvesen közölték a recepcióssal, hogy ha valaki azt meri mondani, hogy õk kezdték, szétverik a kócerájt. Ennek nyomatékosítására berendezkedtek ostromra, karnisokat, virágkarókat és hasonlókat szedtek össze… Éreztem hogy vége a mókának, hívni kell a lovasságot. Óriási szerencsémre az egyik kedves ismerõsöm is tagja a klub hazai részének. “nyertek bazdmeg gázvan megölnek megesznek jajj” hívásom után hamarosan megérkezett pár arc a hazaiaktól, és lecsitítgatták a kollégákat. Mögöttük én is bemerészkedtem, ahogy megláttak, rögtön elém állt 3 hústorony “temitakarsz meghalsz” nézéssel. Ékes németemmel elmagyaráztam nekik, hogy én hívtam a haverokat, nem akarom a rendõrséget, oldjuk meg okosba. Megértette, bólintott, majd a következõ mondatot intézte az ölésre ugrásra kész sereghez:

Er is ein von uns!

Remélem senkinek sem kell lefordítanom, mintha megváltozott volna mindenki. Kenyérre kenhetõ haverok lettek, akik aggódva lesték, mi fog történni. Közben kint a rendõrök még mindig gyûjtötték a bátorságot, bent pedig elmesélték a németek, hogy valaki beugatott nekik, azért csattant pár pofon. A mieink arra emlékeznek, hogy Bazsi odament haverkodni “ducati, V2” vezérszavakkal. Valószínûleg sohasem derül már ki, a lényeg, hogy a németek ütöttek elõször és utoljára. Közben megérkezett a mentõ, a 17 srác a parkolóban várta csendben a fejleményeket, a 30 motoros a teraszon sörözve. Bazsival irány a kórház, ha jól tudom 4 öltés a homlokán, eltört orr, eltört szemüveg. A fiúk még próbáltak “jogállam” és “felelõsségre vonás” szavakkal hatni, de egyre jobban tudatosult mindenkiben, hogy itt max. csendben elkullogunk, és örülünk, hogy nem kapunk többet. Nem mondtam, de a magyarok otthagytak 2 srácot õrizni a békét, akik sikeresen megakadályozták a még ittas és még bátor hazánkfiait, hogy bemenjenek és “600 euró a szemüvegekért azonnal, köcsögök” szavakkal méltóságteljesen elhagyják a földi életet. Tõlük azt is megtudtuk, hogy örülhetnek a fiúk, hogy ennyivel “megúszták”, mert nem szoktak ilyen kíméletesek lenni a srácok.

Száz szónak is egy a vége, hajnali fél5-kor végre megérkezett a nyomozó (a németeknél KRIPO, azaz kriminalpolizei – tudtam meg tõlük), aki szépen fölvette a vallomást, hogy senki nem látott semmit. Ami egyébként tényleg igaz, fogalmuk sem volt  a srácoknak ki és kit ütött. Röviden és tömören, ha a rendõröktõl várjuk a megoldást, talán még most is ott állunk és ostromoljuk a szállodát – nagy szerencse, hogy volt egy telefonszámom, ami megmentette a helyzetet. A megszokottól eltérõen nincsenek illusztrációk, nem kívánom, hogy valamelyik reggel a 30 keményen bepipázott arc megjelenjen a lakásomnál, hogy megdolgozzák  itt ezt a hédert! Feszítõvassal, hegesztõpisztollyal!..

ricsi

//

Körzetük az autópálya, tempójuk halálos

sz�ntva: 2011 July 14

A pajtások és és én egy tiroli motorostúrán vettünk részt, ahonnan bizony haza kellett jönnünk. 700km várt ránk, az osztrák autópálya hívogató karjaiban. 7-en indultunk el, mint a gonoszok. Kb. az út felét tettük meg, amikor tempós haladásunk közben egyszer csak bezuhan mellénk egy birodalmi elfogó vadász, villogóval, szirénával. Integetnek, hogy follow me kommen sie schnell. Kb 10 km-en keresztül 100-al követjük õket, majd megállunk az elsõ pihenõben. Kiugrik a két marcona, és elkezdik nyomni a skacoknak. Õk mutogatnak rám, hogy “dojcs õ”. Odajön a a rendõrnéni hozzám, és egy szuszra egy olyan stand upot nyom le nekem, amibõl cask a verrüchte ungarische szavakat értem. Mondom wtf lassuljál mitakarsz.

Nagy nehezen kihámoztam, hogy a kedves osztrák elvtársak betelefonáltak a rendõrségre, hogy 15 magyar motoros ámokfutást rendez az autópályán, cikáznak és gyorsan mennek. Mondom kac kac kukac, bárki betelefonálhat, mire büntetsz meg, bemondásra? Õk is vicces kedvükben voltak, mondták hogy nem kérnek sokat, csak a jogsinkat. Jött a wtf arc megint. Na jó, el lehet intézni valahogy, 150€/fõ, és ugye a bejelentõk szerin 15en voltunk, tehát kérnék a 15×150-et marokba. Ezzel csak egy baj volt.

Hárman voltunk.

Mondom majomparádé, nem vágod hogy a 3 nem egyenlõ 15 van motorossal? Persze ez a tény õket hidegen hagyta, sõt, követelte rajtunk, hogy adjuk elõ a többieket. Na persze, eldugtam a hátizsákba. Ment az egyezkedés, kiderült, hogy nemcsak hogy betelefonáltak a rohadt fasszopó geci az osztrákok, de még rendszámot és személyleírást is mellékeltek rólunk. Volt a piros dzsekis srác, aki 192-vel ment (hogy a mergában 120al utazó köcsög ezt hogy mérte be, az misztikus), volt a piros hátizsákos, aki vadul cikázott a sorok között.

Meg voltam én, akirõl nem szólt a fáma, de ha már ott vagyok…

Nagy nehezen lealkudtunk 70€-ra a bírságot, mondták akkor 15×70. Percekig magyaráztam hogy 7 az a 15… akkor 7×70.

Anyád.

Végül kifizettük a hármunk sarát, és búcsúzásul még közölték, hogy a teljes autópálya-rendõrségnek leadták a leírásunkat, és a teljes hazautunkon figyelni fognak ránk. Ugye milyen figyelmesek?  130-al elcsattogtunk a határig, közben 2 rendõrkocsiból kaptunk “aha a gecik itt vannak” pillantásokat. Persze a maradék 4 nem került elõ… Késõbb megtudtuk, hogy mellettük is elnyelezett a birodalmi hadtest, viszont õk az integetést úgy értelmezték, hogy “állj meg azonnal”. Jólnevelt fiúk módjára ott helyben satuztak, és csendben vártak 25 percet, hogy csattanjon a bilincs. A leállósávban. Miközben mi térdeltünk 10km-el arrébb. Majd megunva a várakozást, szépen tovaindultak, és mivel pont jött a graz-i lejáró, lekanyarodva hazautaztak.

A teljes történethez hozzátartozik, hogy nem mentünk 190-el,igaz nem is 130-al. A cikázás pedig azért volt, mert a fasszopó osztrák burzsoá nyugdíjasok 120-al utaznak a belsõ sávban, úgy hogy a külsõ tök üres. Beesik mögéjük 150-el 3 magyar betyár, és próbálja érvényesíteni a sebesség különbözetet. Természetesen NEM mennek le, mert hát minek is. Ekkora ki jobbról ki balról a szalagkorlát mellett elõzést hajt végre. Na ez náluk kiverte a biztosítékot. Sõt.  A rendõr elmondása szerint nem egynél, nem kettõnél, mert 10! hívást is kaptak. Összetartó nép ez az osztrák… Sajna nem volt nálam egy jó lánc, mert utána legszívesebben minden elhaladó osztrák rendszámos autó oldalát megcsapkodtam volna.