neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
szúrta: oxigÉn — September 4, 2006 @ 1:03 pm
Nekem már volt szerencsém a kazettát vagy 20szor végighallgatni!
szúrta: tomiiiiiiiiiiiii — September 4, 2006 @ 4:21 pm
Kell egy ilyen. AZ biztos 😀
Tomi te vagy a pédaképem!már biztos.
szúrta: andris — September 4, 2006 @ 9:58 pm
Hekör nem önszántamból kellett végighallgatnom, fönököm ilyen bodi guszti fanatik.
szúrta: tomiiiiiiiiiiiii — September 6, 2006 @ 12:41 pm
[…] akad valaki, aki a “csórébéla” kifejezéssel jutott csodaországomba. nem rémlik, hogy ÃÂrtam volna a magyar zeneipar koronázatlan királyáról akár egy betűt is, de a keresÅ‘ nyilván jobban tudja. nem hittem volna, hogy rajtuk kÃÂvül hordoz még hátán a Föld olyan elvetemült embereket, akik ezt szeretik. hiába, mindig tudtuk, hogy alacsony az a kerÃÂtés… Pecér, gyanÃÂtom, az elkövetÅ‘ te lehettél valamelyik kommenteddel. remélem most nagyokat mosolyogsz, egy teljes postot szántam a NAGY Csóré Bélának. éljjen sokáig! […]
Pingback Eszterblog » Blog Archive » büszkeség — January 15, 2007 @ 11:04 am
RSS feed for comments on this post. TrackBack URI
Name (required)
Mail (will not be published) (required)
Website
Δ
neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
szúrta: oxigÉn — September 4, 2006 @ 1:03 pm
Nekem már volt szerencsém a kazettát vagy 20szor végighallgatni!
szúrta: tomiiiiiiiiiiiii — September 4, 2006 @ 4:21 pm
Kell egy ilyen. AZ biztos 😀
Tomi te vagy a pédaképem!már biztos.
szúrta: andris — September 4, 2006 @ 9:58 pm
Hekör nem önszántamból kellett végighallgatnom, fönököm ilyen bodi guszti fanatik.
szúrta: tomiiiiiiiiiiiii — September 6, 2006 @ 12:41 pm
[…] akad valaki, aki a “csórébéla” kifejezéssel jutott csodaországomba. nem rémlik, hogy ÃÂrtam volna a magyar zeneipar koronázatlan királyáról akár egy betűt is, de a keresÅ‘ nyilván jobban tudja. nem hittem volna, hogy rajtuk kÃÂvül hordoz még hátán a Föld olyan elvetemült embereket, akik ezt szeretik. hiába, mindig tudtuk, hogy alacsony az a kerÃÂtés… Pecér, gyanÃÂtom, az elkövetÅ‘ te lehettél valamelyik kommenteddel. remélem most nagyokat mosolyogsz, egy teljes postot szántam a NAGY Csóré Bélának. éljjen sokáig! […]
Pingback Eszterblog » Blog Archive » büszkeség — January 15, 2007 @ 11:04 am