ricsi
//
A kacsa
szántva: 2006 June 16
Kezdetben vala a tõkés réce (Anas platyrhynchos). A hÃmet gácsérnak nevezzük, feje zöld, nyakán fehér gallér látható, melle barna, teste szürke. A nõstény, a tojó, unalmas, barnás madár, kora tavasszal rakja le tojásait, 9-13 darabot alkalmanként. A tõkés réce rendkÃvül könnyen alkalmazkodik az emberi környezethez, jól elvan bedobált kenyéren a városi tavakban. Ha nincs turista a közelében, magvakon, egyéb növényi táplálékon él, de szÃvesen eszik kis halakat, ebihalat is. Egy részük már nem is húz délre télen, de azért vannak még konzervatÃv, költözõ vadkacsák.
A házikacsa (Anas platyrhynchos f. domestica) a tõkés réce domesztikálásával alakult ki. SzÃne fehér, de nem ritka az atavisztikus barnás-szürkés változat sem, fõként ha egy vad gácsér valahogy bekeveredik pár percre a baromfiudvarba. Húsa, mája finom dolog, de tojásával vigyázni kell, csak alapos fõzés-sütés után fogyasztható, mert hordozhatja a paratÃfusz kórokozóját.
az univerzum osszes no nemu elolenye (de legfokeppen a tojok neveben) kikerem magunknak az “unalmas” jelzot!! helyesebb volna ugy fogalmazni, h a nosteny kacsak a visszafogott elegancia jegyeben oltozkodnek, es ezert nem novesztenek csiricsare szinu tollazatot. 😀
szúrta: eszter — June 16, 2006 @ 1:28 pm