ricsi

//

a birodalom visszavág

szántva: 2010 February 1

2010 volt ama varázslatos év, amelyben vége szakadt a matáv t-home uralmának az életemben. Magam sem tudom pontosan, mióta vagyok velük szerzõdésileg. Volt barátom az axelerós fóka, matávnet, t-online, t-home…

Annyi biztos, hogy az elsõ internetszerû élmény az életemben a command & conquer elsõ online játéka volt. Mivel a szoftot ’95 karácsonyára kaptam ajándékba, valamikor ’96 elején próbálkozhattam a westwood online-ba csatlakozni Akkoriban még ezért is fizetni kellett, nem csak az internetért -anyaapa valahogy csak megengedte, hogy a bankkártyájukat használjam. Azért ez gyenge 14 éve nem volt olyan egyértelmû. Az egy dolog, hogy van bankkártyánk, de hogy megadjam az adatait valami ismeretlen játékfejlesztõnek? Zárójelben jegyzem meg, hogy a matavnet által akkoriban biztosított minõségi betárcsázós internet nem volt elég a C&C-hez. Szétlaggoltam mire eljutottam az USA szerverre.

Na de ez csak egy zárójeles infó volt. Szóval velem vannak 14 gyenge éve. 2010 elején az UPC eljutott oda, hogy végre a budapösti albérletembe is beköthetõ a szolgáltatásuk. Otthon már egy éve kb. a helyi kábeltv internetcuccára átálltunk, elérkezett, hogy az idõ, hogy utolsó adsl cuccot is kiirtsam. Bekötötték a szuperduper 30 megás cuccot (kár, hogy korlátozzák a torrentet a gecik), az ADLS-t meg átköttettem egy egyéb helyre. Mert sajna vannak elmaradott részek, ahol 3megás netért fizetünk 10 ezer pénzt.
Naszóval lemondtam megrendeltem, mondtam felejtsenek el örökre. Megadtam nekik egy telefonszámot, akit zaklatni kell a új bekötéssel…
Teltek múltak a matávmentes szép napok, egyszer csak csörög a tel.
“Jónapot a telefonosvagyok bejönnék” szinten. Na jó, nem jött még be, csak egyeztetett. Mondom nem én vagyok aki (bár 2x megkérdezték lemondáskor az ügyfélszolgálaton, hogy másik telefonszám?), megadtam a jót. Mondom, kész ennyi passz, nem basztatnak sosenem többet. Erre pár nap múlva megint csörög. Nemkérdez semmit, csak hadarja. Akkor kádden gyünnénk bekötni. Mondom nemezaszám tesóóó. Híjjad a másikat. Hítták. Megbeszélték. Minden király.
Volt.
Ma reggelig. 7:30. Csörög a kurva telefon. “Itt vagyunk a ház elõtt, mostmár tényleg bemennénk!”. Szerencsére álmos voltam, csak ledaráltam a másik számot, és aludtam tovább. 14 év boldogtalan együttélés, és még mindig kellek nekik? Most mát hetente hívogatni fognak, lassan randira is?

b u z i k