Rájöttem, hogy ez a blog két dologra jó, azaz két téma miatt járnak ide a népek.

1. Fikázás

2. Rajttunk röhögés.

Nosza, a kettes pontot most megkapjátok. Tegnap mi bizony elmentĂĽnk a hungaroringre rakni a motorkerĂ©kpárokat. Andriska volt a vezĂ©rsofõr, a vektra hĂşzta a kĂ©t dukĂłt. Reggel elmentĂĽnk az utánfutĂłkölcsönzõbe, bĂ©relni egyet jĂłl.  Nagy nehezen odataláltunk a 22. kerĂĽletben levõ “2. tolĂłkapu balra” kölcsönzõhöz, ahol is elsõ nekifutásra nekihĂşztam a futĂłt a verdának. Andráspajtás már itt kezdett izzadni, pedig mĂ©g csak indult a nap! KiverettĂĽk a szerelõkhöz, feldobtuk a kĂ©t motort. Itt eszembe jutott, hogy csak a csizmámat Ă©s a gumimelegĂ­tõmet hagytam otthon, szĂłval uccu haza- találkozás az ekkermann Ăşr elõtt. Andriska megĂ©rkezik, sĂ­k ideg. Nem bĂ­rja a vezĂ©rgĂ©p a terhelĂ©st, gyakorlatilag basszam meg. JĂł, a motoremelõket Ă©s Icát EditkĂ©t átpakoltam a summer car-ba, Ă©s konvojban indultunk.

Andriska folyamatos telefonkapcsolatban ecsetelte, hogy mennyire nem bírja a gép, ez FÉL TONNA BAZDMEG, és hasonlók. Csak kiértünk a ringre, ahol megindultunk a csapatásra. A gyerek azt gondolta, hogy õ szépen otthagyja nekem a vektrát, és õ hazacsapat a KA-val. Mivel mi a pályán bóklásztunk, szépen bepakolta az összes cuccunkat a kocsiba (beleértve staffrod kocsikulcsát is), majd ügyesen elrejtette a kulcsot az ajtózsebbe. Ezután mint aki jól végezte dolgát, bebaszta az ajtót.

Tippelhettek.

Hát persze, hogy bezáródott 🙂 Jövünk le a pályáról, várom hogy a szerelõcsapatom a gumimelegítõt azonnal rakja fel a verdára, de csak andriskát látom nagy fejvakarásban. WTF!? Elmeséli, kacagástól  messze vagyunk. Gábornak cigi, nekem gumipaplan kéne. Staff szerzett egy drótot, hogy majd mi, az autófeltörõtolvajbetörõk. Hát nem. Nyugodtan alhat az utca népe, mi aztán nem tudunk elkötni egy girhes macskát se.
SzĂłval andráska a kĂĽlönleges tudakozĂłval törtĂ©nõ bájcseveje után kapott egy jĂłmunkásembert, aki biza szakszerĂ»en nyit. Teszi mindezt jelentõsebb mennyisĂ©gĂ» pĂ©nzegysĂ©gĂ©rt. Nem volt mit tenni, kihĂ­vtuk jĂłl. Meg is jött, Ă©ppen sĂ©táltunk vissza a bĂĽfĂ©bõl. Látjuk szál ki a kocsibĂłl, mondom staff-nak: “szted mire odaĂ©rĂĽnk nyitva lesz?” Hát nyitva lett, a csávĂłnak nem kellett egy perc, Ă©s máris boldogan szedhettĂĽk ki a cuccokat. NemsĂ©rtõdött meg, amikor pĂ©nzt kĂ­náltunk neki, boldogan hittĂĽk, hogy mára megĂşsztuk.

LĂłfaszt.

A hazaút sikeres volt, bár a motorkikötést még gyakorolnunk kell. Nem dõltek le, az a lényeg. Lepakolás után mondom andriskának (uncsi már megint leírni a nevét), veresse el a futót a faterhoz. Kimész jobbra körforgalom nyél. 10 perc múlva csörög a telefonom:
“Itt vagyok a szájbakĂşrt városban, hogy rohadna meg a kurva Ă©let, dögölj meg te is bazd meg”. Az idĂ©zet nem pontos, de mindent elmond.  Röviden Ă©s tömören  jobbra helyett balrát sikerĂĽlt dobnia a fiĂşnak. Egy gyenge 20 perces utánfutĂłs lazázás után elszállĂ­tottuk, Ă©s nyugodtan konstatáltuk, hogy vĂ©re a napnak. Nem lehetĂĽnk ennĂ©l balfaszabbak.

LĂłfaszt.

Töki (az egyik szerelõhaversrác) vitt vissza egy másik utánfutót, Ricsi meg segített. Kihozta, felcsatolta, elintegette. 2 perc múlva sírva röhögve telefonál Töki, hogy az elsõ bukkanó után belenézett a tükörbe, és az utánfutó csendbenpihent az út közepén, míg õ vígan hasított. Hajajjj. Ügyes a ricsi, de jobb ha nem segít.

Na, ennyi volt mára, meguntam a gépelést. Lehet röhögni.