A hétvégén a faluszéli kempingben motorostalálkozó volt, ami ráadásul a világ egyik legkeményebb klubjának rendezvénye volt. Mindezzel párhuzamosan pár haver legénybúcsút tartott, ezzel térben és idõben is egy pontra helyezve a sztorikat.

TörtĂ©nt, hogy a legĂ©nybĂşcsĂşs figurák elmentek egy kis romantikus bebaszĂłs hajĂłkázásra, majd pedig hajnali 1-re szerĂ©ny szállodánkba várták a ribancokat meglepetĂ©shölgyeket. MegbeszĂ©ltĂĽk, hogy 1-kor tali, biztosĂ­tjuk nekik a helyszĂ­nt Ă©s a kiszolgálást. ÉrkezĂĽnk a szállodához, ahol látjuk, hogy a skacok kint állnak az utcán. Bazsi barátom erõsen fogja a fejĂ©t, Ă©s szemöldöktõl lábujjig csurom vĂ©r mindene. KĂ©rdezzĂĽk “wtf’, mondják a szállodában lakĂł 30 barátságos nĂ©met motoros kicsit agyonverte õket. MĂ©g a mondatot sem bĂ­rják befejezni, amikor Andriska elrohan mellettem, ĂĽvöltve: “FUTĂ�Ă�Ă�Ă�S”. NĂ©zek elõre, hát rohan felĂ©nk 30db hegyomlás. Nem is kellett több, rohantunk, mint Carl Lewis.

SzerencsĂ©nkre nem volt kedvĂĽk futni, a lellei fõtĂ©ren kipihentĂĽk magunkat. A srácok hĂ­vták rögtön a kĂ©keket, amit Ă©n prĂłbáltam megakadályozni. Hamarosan meg is Ă©rkezett 3 kisegĂ©r mĂ©retĂ», de annál bátrabb fellĂ©pĂ©ssel rendelkezõ kollĂ©ga Kiugrottak a kocsibĂłl, bõrkesztyĂ»ben, tonfával. Mondom ne olyan gyorsan! “te csak ne aggĂłdj, lerendezzĂĽk õket perc alatt” hát jĂł, de mondom elĂ©ggĂ© nagyok a haverok. “semmi gond, van nĂ©lunk 2×14 lõszer, megállĂ­tjuk mindet. Meg mĂşlthĂ©ten balhĂ©ztak a cingányok, odamentem egyedĂĽl, Ăşgy rebbentek szĂ©t…” Mondom menjĂ©l soksikert halott vagy. Mondanom se kell (de kell, hisz Ă©n vagyok a mesĂ©lõ) az arc 15 másodperccel azután, hogy meglátta a brigádot, már a kocsi mögött reszketett, Ă©s hĂ­vta az erõsĂ­tĂ©st.

A spanok ahogy meglátták a rendõröket, kedvesen közöltĂ©k a recepciĂłssal, hogy ha valaki azt meri mondani, hogy õk kezdtĂ©k, szĂ©tverik a kĂłcerájt. Ennek nyomatĂ©kosĂ­tására berendezkedtek ostromra, karnisokat, virágkarĂłkat Ă©s hasonlĂłkat szedtek össze… Éreztem hogy vĂ©ge a mĂłkának, hĂ­vni kell a lovasságot. Ă“riási szerencsĂ©mre az egyik kedves ismerõsöm is tagja a klub hazai rĂ©szĂ©nek. “nyertek bazdmeg gázvan megölnek megesznek jajj” hĂ­vásom után hamarosan megĂ©rkezett pár arc a hazaiaktĂłl, Ă©s lecsitĂ­tgatták a kollĂ©gákat. MögöttĂĽk Ă©n is bemerĂ©szkedtem, ahogy megláttak, rögtön elĂ©m állt 3 hĂşstorony “temitakarsz meghalsz” nĂ©zĂ©ssel. Ékes nĂ©metemmel elmagyaráztam nekik, hogy Ă©n hĂ­vtam a haverokat, nem akarom a rendõrsĂ©get, oldjuk meg okosba. MegĂ©rtette, bĂłlintott, majd a következõ mondatot intĂ©zte az ölĂ©sre ugrásra kĂ©sz sereghez:

Er is ein von uns!

RemĂ©lem senkinek sem kell lefordĂ­tanom, mintha megváltozott volna mindenki. KenyĂ©rre kenhetõ haverok lettek, akik aggĂłdva lestĂ©k, mi fog törtĂ©nni. Közben kint a rendõrök mĂ©g mindig gyĂ»jtöttĂ©k a bátorságot, bent pedig elmesĂ©ltĂ©k a nĂ©metek, hogy valaki beugatott nekik, azĂ©rt csattant pár pofon. A mieink arra emlĂ©keznek, hogy Bazsi odament haverkodni “ducati, V2” vezĂ©rszavakkal. ValĂłszĂ­nĂ»leg sohasem derĂĽl már ki, a lĂ©nyeg, hogy a nĂ©metek ĂĽtöttek elõször Ă©s utoljára. Közben megĂ©rkezett a mentõ, a 17 srác a parkolĂłban várta csendben a fejlemĂ©nyeket, a 30 motoros a teraszon sörözve. Bazsival irány a kĂłrház, ha jĂłl tudom 4 öltĂ©s a homlokán, eltört orr, eltört szemĂĽveg. A fiĂşk mĂ©g prĂłbáltak “jogállam” Ă©s “felelõssĂ©gre vonás” szavakkal hatni, de egyre jobban tudatosult mindenkiben, hogy itt max. csendben elkullogunk, Ă©s örĂĽlĂĽnk, hogy nem kapunk többet. Nem mondtam, de a magyarok otthagytak 2 srácot õrizni a bĂ©kĂ©t, akik sikeresen megakadályozták a mĂ©g ittas Ă©s mĂ©g bátor hazánkfiait, hogy bemenjenek Ă©s “600 eurĂł a szemĂĽvegekĂ©rt azonnal, köcsögök” szavakkal mĂ©ltĂłságteljesen elhagyják a földi Ă©letet. TõlĂĽk azt is megtudtuk, hogy örĂĽlhetnek a fiĂşk, hogy ennyivel “megĂşszták”, mert nem szoktak ilyen kĂ­mĂ©letesek lenni a srácok.

Száz szĂłnak is egy a vĂ©ge, hajnali fĂ©l5-kor vĂ©gre megĂ©rkezett a nyomozĂł (a nĂ©meteknĂ©l KRIPO, azaz kriminalpolizei – tudtam meg tõlĂĽk), aki szĂ©pen fölvette a vallomást, hogy senki nem látott semmit. Ami egyĂ©bkĂ©nt tĂ©nyleg igaz, fogalmuk sem volt  a srácoknak ki Ă©s kit ĂĽtött. Röviden Ă©s tömören, ha a rendõröktõl várjuk a megoldást, talán mĂ©g most is ott állunk Ă©s ostromoljuk a szállodát – nagy szerencse, hogy volt egy telefonszámom, ami megmentette a helyzetet. A megszokottĂłl eltĂ©rõen nincsenek illusztráciĂłk, nem kĂ­vánom, hogy valamelyik reggel a 30 kemĂ©nyen bepipázott arc megjelenjen a lakásomnál, hogy megdolgozzák  itt ezt a hĂ©dert! FeszĂ­tõvassal, hegesztõpisztollyal!..