2010 volt ama varázslatos Ă©v, amelyben vĂ©ge szakadt a matáv t-home uralmának az Ă©letemben. Magam sem tudom pontosan, miĂłta vagyok velĂĽk szerzõdĂ©sileg. Volt barátom az axelerĂłs fĂłka, matávnet, t-online, t-home…

Annyi biztos, hogy az elsõ internetszerĂ» Ă©lmĂ©ny az Ă©letemben a command & conquer elsõ online játĂ©ka volt. Mivel a szoftot ’95 karácsonyára kaptam ajándĂ©kba, valamikor ’96 elejĂ©n prĂłbálkozhattam a westwood online-ba csatlakozni Akkoriban mĂ©g ezĂ©rt is fizetni kellett, nem csak az internetĂ©rt -anyaapa valahogy csak megengedte, hogy a bankkártyájukat használjam. AzĂ©rt ez gyenge 14 Ă©ve nem volt olyan egyĂ©rtelmĂ». Az egy dolog, hogy van bankkártyánk, de hogy megadjam az adatait valami ismeretlen játĂ©kfejlesztõnek? ZárĂłjelben jegyzem meg, hogy a matavnet által akkoriban biztosĂ­tott minõsĂ©gi betárcsázĂłs internet nem volt elĂ©g a C&C-hez. SzĂ©tlaggoltam mire eljutottam az USA szerverre.

Na de ez csak egy zárójeles infó volt. Szóval velem vannak 14 gyenge éve. 2010 elején az UPC eljutott oda, hogy végre a budapösti albérletembe is beköthetõ a szolgáltatásuk. Otthon már egy éve kb. a helyi kábeltv internetcuccára átálltunk, elérkezett, hogy az idõ, hogy utolsó adsl cuccot is kiirtsam. Bekötötték a szuperduper 30 megás cuccot (kár, hogy korlátozzák a torrentet a gecik), az ADLS-t meg átköttettem egy egyéb helyre. Mert sajna vannak elmaradott részek, ahol 3megás netért fizetünk 10 ezer pénzt.
NaszĂłval lemondtam megrendeltem, mondtam felejtsenek el örökre. Megadtam nekik egy telefonszámot, akit zaklatni kell a Ăşj bekötĂ©ssel…
Teltek múltak a matávmentes szép napok, egyszer csak csörög a tel.
“JĂłnapot a telefonosvagyok bejönnĂ©k” szinten. Na jĂł, nem jött mĂ©g be, csak egyeztetett. Mondom nem Ă©n vagyok aki (bár 2x megkĂ©rdeztĂ©k lemondáskor az ĂĽgyfĂ©lszolgálaton, hogy másik telefonszám?), megadtam a jĂłt. Mondom, kĂ©sz ennyi passz, nem basztatnak sosenem többet. Erre pár nap mĂşlva megint csörög. NemkĂ©rdez semmit, csak hadarja. Akkor kádden gyĂĽnnĂ©nk bekötni. Mondom nemezaszám tesóóó. HĂ­jjad a másikat. HĂ­tták. MegbeszĂ©ltĂ©k. Minden király.
Volt.
Ma reggelig. 7:30. Csörög a kurva telefon. “Itt vagyunk a ház elõtt, mostmár tĂ©nyleg bemennĂ©nk!”. SzerencsĂ©re álmos voltam, csak ledaráltam a másik számot, Ă©s aludtam tovább. 14 Ă©v boldogtalan egyĂĽttĂ©lĂ©s, Ă©s mĂ©g mindig kellek nekik? Most mát hetente hĂ­vogatni fognak, lassan randira is?